GALÉRIA

1935-2020

1935. október 19-én született Karcagon.
1963  Magyar Iparművészeti Főiskola, dekoratív festő szak, mesterei: Borsos Miklós, Z. Gács György.
1982  III. Nemzetközi Iparművészeti Quadriennálé nagydíja, Erfurt (Német Demokratikus Köztársaság); Bács-Kiskun Megye Művészeti díja;
1984  Munkácsy-díj;
1996  Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, Kecskemét, Szarvasnyomon c. kiállítás, Életmű-díj;
1997  Tűzzománcművészek Magyar Társasága, Életmű-díj.
Hosszú időn át a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szimpózium bizottságának a tagja.

A Tűzzománcművészek Magyar Társaságának tiszteletbeli elnöke.

A kortárs magyar zománcművészet legnagyobb hatású művészegyénisége, akihez szorosan kapcsolódik a műfaj 60-as években történt fellendülése, a zománc képzőművészeti irányba való elmozdulása. A zománccal még a főiskola idején Budapesten, a Lampart Zománcipari Műveknél ismerkedett meg, ahol kihasználva a lehetőségeket, a 60-as években folyamatosan alkot, eleinte "lábas-zománcot", később elsősorban fémes zománcokat használva. 1964 tájától egyre többet tartózkodott Kecskeméten is, ahol Stefániay Edittel, Simon Balázzsal együtt folytatott kísérleteket a helyi zománcgyárban. Sikereket ért el a Képcsarnokon keresztül eladott zománcos táblaképeivel. 1970-ben a bécsi Schauer zománcgyár meghívására Ausztriában dolgozott. ~ nevéhez fűződik a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep megalapítása 1975-ben, melynek 1987-ig a művészeti vezetője volt. ~ ideáival, művészeti tevékenységének irányával, tematikájával erőteljes hatással volt a környezetében alkotó művészekre, különösen Kecskeméten. A ~ képviselte művészeti irány szellemileg és formailag is az archaikusból, a népművészetből táplálkozik. ~ nagyhatású, sajátosan misztikus, szimbolikus alkotás-filozófiai rendszerét a mai napig sokan követik. Ezt a világot, amelyet elsősorban ~ művei képviselnek a kortárs művészetben, s melyet a művészettörténészek között mindenekelőtt Pap Gábor koncepciója támogatott, 1975 tájától ("keresztszemes vita") napjainkig tartó folyamatos támadások érték a kritika részéről (avantgárdellenesség, korszerűtlenség). A 70-es évek közepétől ~nak különösen szabadtéri (köztéri) alkotásai, térplasztikái jelentősek, melyek bonyolult, elsősorban népművészeti ihletésű, szimbólumokkal terhes ikonográfiájához gyakran mellékel irodalmi emelkedettségű műleírást. A 80-as évek elejére alakítja ki az ún. kecskeméti eljárást, melynek szépségét az ún. "tűzben pikturálás", azaz a többszöri égetés biztosítja, s az ennek során létrejött rétegződés (a rétegek kitetszenek egymás alól) a zománcanyagban. E technika főműve, egyben ~ egyik ars poeticája az Alföldi látomások c. sorozat (1981), ahol a természet és az (alföldi) ember Tóth Menyhért-i, már kiveszőfélben lévő, álmokban, hiedelmekben, mesékben, mítoszokban gazdag együvé tartozásának állít emléket. 1987 után váratlanul visszavonult a zománcművészettől, és nagyméretű szimbolikus, figurális olajképeket kezdett el festeni.

Írásai:

Napisten színeváltozásai, Művészet, 1973/11., 12.,
Grúziai naplótöredék, Művészet, 1974/4.,
Változó felszín alatt, Forrás, 1976/10.,
Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep katalógusai 1975-1981, Kecskemét, 1976-1982,
Játék és mese. Két művész, két vallomás (Fajó János és ~), Művészet, 1976/6.,
A kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep programtervezete, 1978, Művészet, 1978/3.

Egyéni kiállítások:

1966  Mednyánszky Terem, Budapest (kat.),
1968  Május 1. Mozi, Budapest,
1969  Budapest Szálló,  Derkovits Terem, Budapest (TV Galériája) és Városi Mozi, Kecskemét,
1970  Galerie Junge Generation, Bécs; Apáczai Csere János Művelődési Ház, Solymár,
1971  Eger,
1974  Kiss Pál Múzeum, Tiszafüred; Képcsarnok, Szeged; Művelődési Ház, Tatabánya,
1975  Galerie Romanum, Bécs; Galerie Herzog, Bécs; Eger; Arany János Múzeum, Nagykőrös,
1976  Magyar Nemzeti Galéria, Budapest,
1977  Móra Ferenc Múzeum, Szeged,
1980  Csók Galéria, Budapest,
1983  Soproni Képcsarnok [id. Kátaival],
1986  Erfurt (Német Demokratikus Köztársaság); Művészetek Háza, Szekszárd (kat.),
1991  Rudnay Terem, Eger.

Válogatott csoportos kiállítások:

1965  Zománctörténeti kiállítás a Nemzetközi Zománcipari Konferencia alkalmából, Katona József Múzeum, Kecskemét,
1971, 1973 I.-II. Országos Zománcművészeti Biennálé, Salgótarján,
1975-2000  Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep kiállításai,
1982  III. Nemzetközi Iparművészeti Quadriennálé, Erfurt (Német Demokratikus Köztársaság),
1984  Zománc, Vigadó Galéria, Budapest, Szarvasnyom,
1996  Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, Kecskemét,
1998  Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár, Kecskemét.

Köztéri művei:

1971-1975  Naphívogatók (zománc falikép, 1971-1975, Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ),
Déli Bába (zománcberakásos faplasztika, 1976, Kalocsa, Népművészeti Ház udvara),
1976-1978: Hold-tükör (tükör, fa, zománcozott rézdomborítások, 1976-1978, Kecskemét, Erdei Ferenc Művelődési Központ lépcsőfeljárójának tükörfala),
Lakótelepi tájékozódó, négy világtáj (fa plasztika, 1977, Kecskemét, Széchenyiváros),
Életőriző (tölgyfa, zománcozott vörösrézlemezek, Kecskemét, Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósági épülete),
Az orvostudomány története (8 db zománc falikép, 1980-1989, Kecskemét, Hollós József Megyei Kórház lépcsőháza).

Művek közgyűjteményekben:

Kecskeméti Képtár, Kecskemét,
Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely gyűjteménye, Kecskemét.

Irodalom:

~ festőművész kiállítása (kat. Mednyánszky Terem, Budapest, 1966),
Pap G.: Kincsek és mű-kincsek a Barbaricumból, Művészet, 1975/6.,
Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep katalógusai 1975-1987, Kecskemét, 1976-1989,
Goór I.: Megújuló zománcművészet Kecskeméten, Forrás, 1976/11.,
Koczogh Á.: Mai magyar iparművészet - Fémművesség, Budapest, 1977,
Pap G.: A kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep első három éve, Művészet/77, Budapest, 1978,
Kerékgyártó I.: Népművészet- kortárs művészet, Művészet, 1978/1.,
Vadas J.: Imaginárius térben. Zománcok és üvegek Salgótarjánban, Művészet, 1978/3.,
Menyhárt L.: Üzenetek anyanyelven. Beszélgetés ~lyal, Művészet, 1980/5.,
Sümegi Gy.: Menetközben. A kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelepről, Művészet, 1982/3.,
Sümegi Gy.: A kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelepről, Művészet, 1983/2.,
Nagy Z.: A Szent Korona birodalma. Zománckiállítás a Vigadó Galériában, Művészet, 1984/10.,
Kratochwill M.: (kat., Művészetek Háza, Szekszárd, 1988),
Ifj. Gyergyádesz L.: Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár, 1998,
Ifj. Gyergyádesz L.: Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Iparművészet, 1998/2.,
Ifj. Gyergyádesz L.: A kortárs magyar zománcművészet kezdetei, különös tekintettel a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep előzményeire Kecskeméten az 1960-1970-es években, Múzeumi kutatások Bács-Kiskun Megyében 1998, Kalocsa, 1999,
Pap G.-Gyergyádesz L.: Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely állandó kiállításának vezetője, Kecskemét, 1999,
Andrási G.-Pataki G.-Szücs Gy.-Zwickl A.: Magyar képzőművészet a 20. században, Budapest, 1999,
Ifj. Gyergyádesz L.: Szín-játék. Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Művészeti Fórum, 1999/6.